Mult és Jövő

A Mult és Jövő, zsidó irodalmi, művészeti, társadalmi és kritikai folyóirat 1911-től jelent meg 1944. márciusi megszűnéséig. A lap a korszak egyik legmeghatározóbb magyar zsidó időszaki kiadványa, a hazai zsidóság történeti, irodalmi, művészeti és kultúrtörténeti kutatásainak nélkülözhetetlen forráskincse. A Patai József által alapított és szerkesztette havilap első évfolyama Magyar Zsidó Almanach címmel látta meg a napvilágot. Patai cionista szellemisége az egész Mult és Jövőre hatással volt. A harminckét évfolyamot megélt folyóiratban számos szépirodalmi írást közöltek külföldi és hazai zsidó, valamint nem zsidó szerzőktől. A világirodalmi írások zömét a jiddis és héber irodalom adja, például Bialik vagy Hameiri versei, javarészt Patai fordításában. Szép számmal találunk tudományos hangvételű cikkeket a budapesti Rabbiképző Intézet tanáraitól. Meghatározók a folyóirat művészeti írásai, a kor minden jelentős zsidó művésze számon volt tartva. Megannyi publikáció található a palesztinai zsidó telepesek életéről gazdag fényképanyaggal. A folyóirat képzőművészeti reprodukciókban gazdag, az illusztrációk nagy része az építészet, festészet, szobrászat és grafika területéről kerül ki. Többek között Marc Chagall, Abel Pann, Hermann Struck, Boris Schatz reprodukciót közölték, a hazaiak közül Fényes Adolf és Ámos Imre munkái jelentek meg. A legtöbb alkotás, szám szerint 248 illusztráció, Moshe Ephraim Lilientől szerepel. Lilien, szecessziós festőként és grafikusként cionista és bibliai témájú fekete-fehér tollrajzaival vált ismerté. A Mult és Jövő repertóriumát Galambos Ferenc 1974-ben adta közre, amelyben a folyóiratban közölt írások és művészeti alkotások szerzőit betűrendben találjuk.