A Budapesti Országos Rabbiképző-Intézet Értesítője

A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet (ORI) – az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem elődjeként - 1877. október 4-én nyitotta meg kapuit. Az intézmény saját időszaki kiadványa, a Budapesti Országos Rabbiképző-Intézet Értesítője (továbbiakban Értesítő) az 1877/78-iki tanévtől kezdve évente, 69 évfolyamon keresztül jelent meg egészen az 1945/46-os tanévig. A magyarnyelvű folyóiratot 1917-ig minden évben Jahresbericht der Landes-Rabbinerschule in Budapest címmel német nyelven is közlik. Az évenkénti kiadásokban megtaláljuk a tanárok és a tanulók neveit, a felavatott rabbik névsorait. Értesülünk az oktatott tantárgyakról, az intézménynek jutatott adományokról, a tanulók segélyezéséről, az ifjúsági egyesületekről és a Könyvtár gyarapodásáról. A Rabbiképző működéséről szóló beszámolókat megelőzi 1916-ig majd minden évben egy az intézmény neves tanára (pl. Bloch Mózes, Bacher Vilmos, Kaufmann Dávid, Blau Lajost, Guttmann Mihály, Löwinger Sámuel, Venetianer Lajos és Heller Bernát) által írt monografikus tanulmány. Az Értesítőkben emlékeztek meg a Rabbiképző évfordulóiról is. Az első évtized történetéről, Bánóczi József összeállításában, az első 50 év történetéről Blau Lajos és Klein Miksa közlésében, a hatvanéves jubileumról Guttmann Mihály, Guttmann Henrik, Lőwinger Sámuel és Wertheimer Adolf összeállításában olvashatunk. Az Értesítő utolsó három évfolyama (1943/44, 1944/45, 1945/46), amely közös számban jelent meg, az intézmény veszteségeiről, a vészkorszakban elhunyt tanárairól, hallgatóiról és korábbi végzettjeiről emlékezik meg. Az Értesítők hitelesen tükrözik a nagy múltú intézmény történetét, továbbá nélkülözhetetlen forrás a Rabbiképző történetének, a neológiának és a magyarországi zsidó tudományosságnak a kutatásához.